Volt valami édes bája a régi pesti életnek: a fogadóknak, a kávéházaknak és persze a bordélyoknak. Ma már kevesen tudják, hol működött Jolán asszony barátságos Kakasos háza, pedig száz éve még tele volt főrárosunk kakasos lebujokkal, kéjnőtelepekkel, bordélyokkal, garniszállókkal. Krúdy nemcsak Szindbád kalandjairól, hanem a múltszádforduló "bűnös", bűvös pesti éjszakáiról is beszámolt. Itt az ideje, hogy belessünk, milyen volt egy estély a Vörös postakocsiban, a főváros luxuskurtizánjánál. Hogyan zajlott az élet a régi pesti kuplerájokban?
Hogyan lett Krúdy a fogadók, kocsmák, kisvendéglők költői szakértőjéből a kuplerájok szerelmese és specialistája? Akkoriban a vidékről Pestre érkező fiatal költők, írók, hírlapírók többnyire bordélyokban vagy azok környékén béreltek olcsó hónapos szobát. Krúdy a kupikról elhíresült Új utcában (a mai Zichy Jenő utca) vette ki első pesti lakását, nem messze a szomszédos Ó utcában működő Kakasos háztól, mely nagy népszerűségnek örvendett a kispénzű, ám nagy dolgokra ácsingózó feltörekvő irodalmárok köreiben.
Törzsvendégei közül említésre méltóak Jókai Mór, Ady Endre és persze Krúdy, aki egyből bekvártélyozta magát a "sajtó öreganyjának" becézett tulajdonos, Marinovics Jolán ágyába. Nála is kosztolt, Jolán konyháján ugyanis nagyszerűen főztek, és tartozásait letudta azzal, hogy olykor Johanna, máskor Steinné vagy Jánoska néven megemlékezett róla az írásaiban.
A Kakasos ház az udvaron kukorékoló kakasokról kapta a nevét, valamennyi a legkedvesebb vendégekről lett elnevezve. Zolnay Vilmos és Gedényi Mihály gyűjtéséből pedig azt is megtudjuk, hogy az Ó utcai Kakasos ház nevéből ered a “kakaskodik” kifejezés, amit az udvarlásra is szokás használni.
Jolán olyan szerelmes lett a fiatal Krúdyba hogy amikor az elhagyta, leugrott az emeletről. Szerencsére túlélte. Legjobban az sértette a hiúságát, hogy a húszéves író olyan luxuskurtizánt választott helyette, aki Jolán lánya is lehetett volna, mert ő már elmúlt negyven.
Zichy Mihály grafikája, Babits Mihály Erato című művéhez
Róza madame, Pest legszebb rózsája
Hogyan került Krúdy a terézvárosi bohém negyedből az előkelő Belváros egyik leghíresebb luxuskuplerájába? Véletlenül. Kapott valakitől egy meghívót azzal, hogy menjen el helyette a tulajdonosnő, Róza madame vacsorájára. Utána marasztalták éjszakára, Krúdy pedig ott is maradt.
Schumayer - írói néven Pilisy - Róza, Pest "legszebb rózsája" és kaméliás hölgye volt. Korábban ugyanis egy Szervita téri virágüzletben tűzködte a szegfűket, rózsákat, kaméliákat ismert politikusok, gazdag arisztokraták gomlyukába. Innen emelte ki az elbűvölően szép lányt egy arisztokrata - sokak szerint gróf Apponyi Albert -, aki nagyvilági dámát csinált belőle.
Róza üzletasszonynak sem volt rossz: kitartóival közösen - részvénytársasági alapon - megvásárolta a Magyar utca 20. szám alatti épületet, amely már a külsejével is figyelmet keltett "rózsaszínű függönyeivel, villámfényes ablakaival, s virágzó japánfácskáival". Krúdy így írt erről:
„A Magyar utcában, a Károlyi kertre néző erkéllyel kínálkozott egy ház megvételre. Az egészséges fekvésű házat az okos Róza részvénytársasági alapon vette meg. Minden gavallérnak, aki a jövendő házban néhány kellemes percet tölteni akart napjában, részvényjegyzési joga volt.”
Ezt a házat sokan összecserélik egy másik, a Magyar utca 34-ben működő intézménnyel, Maison Frida - Mezon Frida - vörös kárpitos, aranystukkós luxusbordélyával. Semmi közük nem volt egymáshoz.
Maison Frida vörös kárpitos, aranystukkós luxusbordélya a Magyar utca 34-ben működött
Krúdynak köszönhetően tudjuk azt is, hogyan zajlott az élet Pilisy Róza bordélyházában. A ház központja a szalon volt, ahol a vendégeket fogadták. Itt ételt és italt szolgáltak fel, zene szólt, miközben a vendégek megnézhették az éppen szabad lányokat, és választhattak közülük. A szalonban nem négyszemközt találkoztak a férfiak és a nők, olykor nagyobb társaság gyűlt össze, volt, aki csak a hangulat kedvéért tért be.
Az üzleti jellegen és az úriember számára kötelező udvariasságon túl, ezen a helyen nem érvényesültek a polgári erkölcsnek a két nem egymás közti viselkedését meghatározó normái: a prüdéria, az álszemérem.
A házban élő és dolgozó nők viselkedésükkel, ruházatukkal - vagy legfőképp éppen ruházatuk hiányosságával - kifejezetten az erotikát és a szexualitást igyekezetek hangsúlyozni.
A szalonból nyíltak „a fehér szárnyas ajtók a jobbra-balra nyíló kis szalonok felé”. Ezek polgári kényelemmel berendezett szobák voltak: „az egyik a bidermeier ízlést dicsérte, a másik rokokóról beszélt.”
Batthyány Gyula: A lány útja (Vörös lámpás ház)
A látogatókról Pilisy Róza gyűjtőszenvedélye és Krúdy Gyula leírása alapján kaphatunk pontos képet.
„Csupán arcképek voltak itt olyan tömegben, amennyi arckép csak egy fotográfus műhelyében szokott lenni. Csupa férfiak. A fölírásokat - melyek bizonyosan a kép alsó részén találhatók - diszkréten takarta a ráma. De még így is felismerte Klára az egyik képben Edwardot, a brit királyt. Amott egy bíboros állott finom arcával és ifjú és öreg mágnás urak valamely jelmezestély öltözeteiben.”
Róza nagyvilági eleganciával berendezett szalonjában egymásnak adták a kilincset befolyásos politikusok, fiatal grófok, öreg mágnások, valamint a főváros szellemi elitje.
Leghíresebb szeretője Andrássy Gyula gróf volt, az ország miniszterelnöke, de az Erzsébet királyné vadászkastélyának fekhelyéről mintázott baldachinos ágyában előfordult a magyar arisztokrácia színe-java. Sőt, állítólag még Milán szerb exkirály, Ferenc Ferdinánd trónörökös és Edward is, az angol trón várományosa.
Ebből az ágyból indult el A vörös postakocsi Alvinczi Eduárddal és annak női másával, Madame Louise-zal, aki Krúdy több novellájában is felbukkan. Ezen a néven vonult be az írói ambíciókat is tápláló Róza madame az irodalomba.
Krúdy Rózája, avagy Pilisy Róza, a kor leghíresebb luxuskurtizánja
Szállás Mutternél, a Vöröslámpás házban
Van valami édes, nosztalgikus bája a régi pesti kuplerájok letűnt világának, különösen, ha az irodalom felől közelítünk hozzá. Krúdyn kívül más írók is - Ady Endre, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Csáth Géza, Lengyel Péter - szívesen merítettek ihletet a polgári erkölcsökre nyelvet öltő házak kéjnőinek, bárcásainak, kurtizánjainak életéből.
"Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, / De elkísérjen egész a síromba" - vetette nagy indulattal papírra Az én menyasszonyom című versében Ady, holott egy kéjnő fertőzte meg szifilisszel; ezt is megírta a Mihályi Rozália csókjában.
A fülledt erotikától és szeszektől átitatott pesti éjszakák koronázatlan királya pedig Hunyady Sándor volt - mindenki imádott Sándorkája -, Bródy Sándor házasságon kívül született, később törvényesített fia.
Apjától nemcsak írói tehetségét, hanem bohém természetét is örökölte. Jól ismerte a krajcáros, szinte családias bordélyokat, ahol a lányok Mutternek szólították a köztiszteletnek örvendő madámot, szívből tudták szeretni a link fiúkat, és ha az elhagyta őket, gyufát ittak.
Micsoda drámák játszódtak le az örömöket,gyönyöröket árusító alvilágban! Erről írt Hunyadi az Egy erkölcsös éjszaka című regényében és novelláiban (A vöröslámpás ház címmel jelentek meg). Ezen a címen készült Makk Károly filmje, az ebben a témában szinte egyedülálló remekmű.
A Hunyady Sándor műve alapján készült Egy erkölcsös éjszaka című filmben Psota Irén keltette életre Muttert
Kéjnőtelepek és garniszállók
Ma már hűlt helyüket találjuk a fővárost behálózó különféle rendű és rangú kuplerájoknak. A kéjnőtelepeiről elhíresült "nyócker" fürdőszoba nélküli, sivár házaiban a munkában megfáradt, kispénzű emberek keresték az olcsó gyönyört.
Híresek voltak a Conti, Bérkocsis és Nagyfuvaros utca bordélyai, bárcás kurvái, akiknek papírjuk - rendszeres orvosi vizsgálatra kötelező hatósági engedélyük - volt, hogy űzhetik a mesterségüket.
A Vig utcában, ahol minden ház kupi volt, még bárcára sem telt a többnyire kiérdemesült kéjnőknek, vagy a faluról felkerült pengős kurtizánoknak.
Az egyik ház pincéjében néhány éve találtak egy pléhperselyt, "Lányaink egészségére" felirattal. Ebbe dobtak be anno tíz fillért a távozó kuncsaftok, hogy hozzájáruljanak a lányok orvosi vizsgálataihoz.
Ahogy közeledünk a belváros felé, emelkedik a vöröslámpás házak színvonala, és egyre több a garniszálló, ahol a tehetősebb uraságok bonyolíthatták le - mérsékelt áron - futó kalandjaikat. Hozták magukkal a valahol felszedett partnert, és kivettek egy szobát.
A gyakori rendőri razziák során sokszor szegény sorsú szerelmespárokat is begyűjtöttek titkos légyottjaikon, ezért létrehozták a garniszállókat és a kéjnőtelepeket, ahol az állandó háztartást vezető, többnyire kitartott nők bérelhettek lakást
Csortos Gyula, a kor ünnepelt színésze és nagy nőfalója is gyakran járt a Király utcai ganikba. Mesélték róla, hogy egyszer, amíg fürdőt vett, a kifizetett kéjnő távozott a szobából. Mire a felbőszült művész lekiabált az utcára, hogy
valaki fogja meg és tegye a magáévá, ha egyszer már ki lett fizetve.
A belvárosi Magyar utca 20. szám alatt, szemben a Károly-palotával ma is áll a furcsa, turbános fejekkel díszített épület, Róza madame egykori rezidenciája. Senki nem gondolná, hogy ez volt hajdan a főváros egyik leghíresebb luxusbordélya.
Talán csak a falak emlékeznek a tükrös szobák neves vendégeire, viharos ágycsatákra, rég elcsattant csókokra, a szerelmes Krúdyra, Rózára, akihez kegyes volt a sors, soha nem voltak gondjai; hetvenéves volt, amikor betiltották a nyilvános házakat. Öt évvel később bekövetkezett halála előtt azt kérte régi szerelmétől, "öreg" barátjától, hogy ő írjon róla nekrológot. Krúdy teljesítettte Róza kívánságát, búcsúja felért egy szerelmi vallomással:
"Senki sem bánta meg, aki ismerte."
Krúdy, Jolán, Róza és az imádott Budapest
