Az ötvenes-hatvanas években Onódy Lajos neve vendéglátós körökben fogalomnak számított. Sztár volt, kiemelkedő tehetségű, korát megelőző ember, a kommunista rezsim lelkileg kapitalista üzletembere. Ma milliárdos lenne. Ő volt az a szakmában, aki korlátozás nélkül utazhatott Nyugatra is, amíg rá nem csaptak a kezére. Miért lett a kegyencből teher? És hogyan került ártatlanul az ügybe a kor egyik legnagyobb dívája, Bara Margit, a végsőkig megalázott, kiváló színésznő?
Bara Margit, a kivételes tehetségű színésznő, a kor ünnepelt dívája, akit az alaptalan rágalomhadjárat teljesen ellehetetlenített
A hatvanas évek legnagyobb botránya az úgynevezett "Onódy-ügy" volt, amit az akkori sajtó jórészt elhallgatott, kozmetikázva tálalt, pontos okait később sem magyarázták meg, annak dacára, hogy az ügy életeket temetett maga alá.
"Tizenkét letartóztatás, 400 ezer forint kár! Nagyarányú bűnszövetkezetet lepleztek le!" - adta hírül 1964. december 5-én a Szabad Föld.
Maga az eset - mely számos mítoszt gerjesztett -, leginkább a belügy és egy vele ellenszegülő vállalatvezető kisstílű civakodása volt, hisz ha a 400 ezer forintnyi kárértéket elosztjuk a tizenkét letartóztatottal, egy már akkoriban is nevetségesen alacsony összeget kapunk. Onódyék bűnlajstromán olyan konktetizált vádak szerepeltek, minthogy folyó bort első osztályúként akarták eladni, vagy húst lopta
Kérdés, miért lett ebből nyilvános per, mikor országszerte hasonló esetek tömkelege fordult elő? Ahogy akkoriban mondták: "400 ezret egy tisztességes téeszfőkönyvelő egyedül is ellop".
Egy biztos: az ügy megmutatja, meddig mehetett el a rendszeren belül egy vállalatvezető,
vagyis miként élhetett valaki kiváltságosként és háborítatlanul a politika csúcsán élő barátai jóvoltából, hogy azután, mikor a pártfogók veszélybe kerültek, egyetlen pillanat alatt áldozzák fel korábbi cimborájukat.
Onódy Lajos nagy utat járt be: 18 évesen kezdett a Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Waggon- és Hajógyár Rt-ben dolgozni, ahol előbb segédmunkás, majd villanyszerelő, végül egy művezetői iskola elvégzését követően, 1941-ben műszaki tisztviselővé lépett elő
A kezdet: 1964. október 30-án letartóztatták Onódy Lajost, az egyik legnevesebb magyar vállalati vezetőt, az Éttermi és Büfé Vállalat igazgatóját "társadalmi tulajdont károsító bűncselekmények" miatt, ami gyakorlatilag lopást és sikkasztást jelentett. A nyomozás szerint Onódy és társai éveken keresztül
"csaltak, sikkasztottak, károsították a kezelésükre bízott társadalmi tulajdont, és bűnszövetségben elkövetett cselekményeikkal súlyos kárt okoztak a népgazdaságnak".
Ő volt az, aki orgiákat szervezett a magyar felső vezetés tagjainak, és erről széles körben pletykáltak nemcsak Budapesten, de az akkori szóhasználat szerint "Nyugaton" is.
Onódy a háború alatt zsidókat mentett, amiért az izraeli Jad Vasem Intézettől 1995-ben, halála előtt egy évvel megkapta a Világ Igaza kitüntetést
Külföldi üzletemberek szórakozóhelyei
Onódy 1949-ben kapott megbízást Vas Zoltán akkori budapest polgármestertől, hogy szervezze meg a főváros ellátását. Nagy és elegáns vevőkörre egyelőre nem számíthatott, ezért arra gondolt, hogy fejleszti a nagy építkezéseken dolgozó munkások ellátását. Megszerezte a színházakban, a vállalatoknál és a sportályákon működő büféket,
újdonságként vezette be a mozgó büfékocsikat az ünnepségeken, az április 4-ei és május 1-jei felvonulásokon, valamint a népszerű kirándulóhelyeken, ahol korábban semmiféle ellátás nem volt, de ő hozta létre a Népstadion büféhálózatát is.
Maga is meglepődött azon, hogy ezek a kis költséggel létesített egyszerű büfék milyen jelentős bevételt hoztak.
A Váci utcai Anna Presszó
Ez azonban csak az első lépés volt Onódy számára, ám már akkor sejtette, hogy merre kell elindulnia. Ugyancsak az ő javaslatára néhány évvel később Éttermi és Büfé Vállalattá alakultak át, és közvetlenül a Belkereskedelmi Minisztérium alá helyezték. A sikerek után Onódy még többre vágyott, és úgy érezte, hogy alkalmas nagyobb vállalkozás irányítására is.
A belkereskedelmi minisztérium vezetőit rábeszélte, hogy bízzák rá az olyan ismert és jelentős bevételt jelentő szórakozóhelyeket, mint a Kis Royal, a Budapest Táncpalota, az Abbázia, a Gresham, az Emke, a Savoy, a Váci utcai Anna Presszó, a Budapest Eszpresszó, a budai Rózsakert, az Apostolok étterem, a Baross kávéház, a Jereván és a margitszigeti Casino Étterem.
Onódy ehhez nagyon értett. A rábeszéléshez. A meggyőzéshez.
Onódy, az Apostolok étterem üzletvezetője
Olyan szenvedélyesen tudott érvelni, hogy mindig elfogadták a javaslatait. Akkoriban kezdtek azonban Budapestre járni a külföldi üzletemberek, akiket esténként magyar partnereik szórakoztattak, és ezek a táncos-zenés éttermek ilyen célra tökéletesen alkalmasak voltak. Tartott persze a hidegháború, de
az üzletemberek szerettek szórakozni.
Onódy látta külföldön a krémkávét, a jégkrémet és a lágy fagylaltot, hazajött, összehívta a munkatársait, elmagyarázta, mit kell tenniük. És ugyancsak az ő vállalata gondoskodott a MALÉV nemzetközi járatainak, valamint az összes külföldi légitársaság Budapesten landoló gépeinek ellátásáról (catering), ő működtette a ferihegyi repülőtér Tranzit Hoteljének éttermét is. Ilyen átalakulás még nem volt Magyarországon.
És mindennek a tetejébe megszületett a Mézes Mackó. Tárgyik Sándor, a hidegkonyha korábban osztályellenségként nyilvántartott zseniális szakembere találta ki ezt a nevet, ami első hallásra gyermetegnek tűnt, ám könnyen megjegyezhette mindenki. Látszólag sikertörténet.
Csakhogy Magyarországon mindennek két oldala van.
Tódor Géza üzletvezető a Mézes Mackó megnyitóján, mely a hatvanas évek egyik legnépszerűbb belvárosi helyévé vált
Ne felejtsük el: akkoriban a magyar történelmet nemcsak Magyarországon, hanem a Szovjetunióban is írták. A történet hátterében ott volt tehát a világpolitika: Hruscsovot, a szovjet pártfőtitkárt éppen akkor mozdították el a hatalomból, érkezett a keményvonalas Leonyid Brezsnyev, aki köztudottan nem rokonszenvezett sem Kádárral, sem a liberálisnak tartott magyar vezetéssel.
Kádár helyzete megkérdőjeleződött, környékén is teljes volt a bizonytalanság. "Balra, vagy még inkább balra": mindig ez volt a kérdés. Megindult a helyezkedés és a találgatás. Senki nem merte hangosan kimondani, de mindenki ezt kérdezte:
ki következhet Kádár után?
Onódy, az éjszakai élet császára italt tölt Kádárnak és Hruscsovnak
Leginkább Biszku Béla akarta megszereni a hatalmat: elszántan küzdött azért, hogy Kádár utóda lehessen.
A politika már ekkor is összefonódott a gazdasági vezetéssel, és egyik szféra sem tudott mit kezdeni azzal a különleges jelenséggel, amit Onódy Lajos testesített meg.
Kezdetben közétkeztetéssel megbízott vállalata folyamatosan terjeszkedett, már az ötvenes években valóságos nagyhatalom lett, befolyása pedig túlnőtt hivatali főnökein.
A hatvanas évek elejére gyakorlatilag ő irányította a teljes magyar éttermi és szállodahálózatot, amelyikbe viszont szervesen beépült volna a hírszerzés és az elhárítás.
Onódy ugyanis a szállodaipar felé is terjeszkedett - Siófokon felépítette a Lido és a Hungaria szállodákat -, ami sokaknak nem tetszett. Ráadásul 1963-ban összeütközésbe került egy belügyes vezetővel, mikor nem akarta megengedni, hogy a Lidóban és a Hungáriában az üzletvezető-helyettesi állást belügyes töltse be, úgy gondolta, bőven elég, ha a szervezett IBUSZ-csoportok idegenvezetői közül jelentenek egyesek.
Onódy, az ötvenes-hatvanas évek legsikeresebb üzletembere forradalmasította, világszínvonalra emelte hazánkban a vendéglását - ő hozta be az első grillsütőt, motelt és Wurlitzert is - átalakította az idegenforgalmat. Be akart épülni a politikába, de a kemény vonal nem fogadta be
Onódy abba sem egyezett bele, hogy az újonnan felépített szállodákban a belügy operatív szobát hozzon létre: ez akkoriban bevett szokás volt, hiszen adatokat kellett szolgáltatni, főként a külföldi vendégekről, hogy ki szállt meg, mennyi időre maradt, kivel beszélt, kivel érintkezett, milyen üzenetet hagytak neki.
Utólag már képtelenség megállapítani, vajon meggyőződésből ellenezte a belügy jelenlétét a szállodában, vagy azért, mert jócskán akadtak olyan ügyei, amiről nem szerette volna, ha az állambiztonság tudomást szerez.
Most kerül a történetbe Bara Margit.
Bara Margit gyönyörű volt, ráadásul sikeres színésznő, nem csoda, ha szép számmal voltak irigyei
Onódy felsőbb utasításra - és szovjet példára - szerelmi találkozókat szervezett gödi nyaralójában pártvezetőknek, akikhez a kor kedvelt színésznői és mulatókban dolgozó táncosnők is csatlakoztak, így szereztek "felső" támogatást pályafutásukhoz. A programokról kevesen tudtak, a részleteket mindig telefonon egyeztették, a helyszíneket pedig civil rendőrök biztosították.
Mindezeket figyelembe véve Onódy méltán érezhette védettnek magát, biztosra vette, hogy neki senki sem árthat.
Magyarországon csak pletykák terjedtek a közpénzeken tartott mulatozásokról, amelyek az Onódy felügyelete alá tartozó fővárosi mulatóhelyeken, gödi nyaralójában és a zárt vadászházakban zajlottak, a nyugati sajtó azonban részleteket is megtudott: "az új osztály nagyjai így pihenték ki a szocialista hétköznapok fáradalmait", ahol az egyik fogásként "meztelen lányokat szolgálnak fel óriási ezüsttálcákon", és ahol ruletten desszert gyanánt "csokoládéval leönött stewardesseket" lehetett nyerni.
A kor egyik legnagyobb filmcsillaga karrierje csúcsán volt, mikor a már letűnt korszak embertelen machinációi ellehetetlenítték pályáját
Vad pletykák a művésznőről
A kor és az események nagy vesztese Bara Margit volt. Bara Margit sikeres karrierjét egy alaptalan és rosszindulatú rágalomhadjárt törte derékba, amely ellen a művésznő védekezni sem tudott, hiszen pletykáról volt szó, hivatalosan semmi sem hangzott el ellene, megvádolói sosem adták nevüket és arcukat a rágalmakhoz.
Abban az időben a pletyka helyettesítette a bulvárt. Szinte mindenki hallott ezt-azt, és hivatalos források híján mindenki el is hitte. Az emberek utánakiabáltak az utcán, obszcén leveleket, gyalázkodó telefonhívásokat kapott.
Az ügy központi figurája pedig Onódy Lajos volt, aki ellen a rendőrség 1964-ben kezdett nyomozni csalás és sikkasztás miatt. A nyomozást újabb gyanúsítottakra terjesztették ki, és az eljárás kezdett politikai felhangokat kapni.
Onódy ellen lényegében koncepciós per zajlott, ami ugyan nem volt teljesen alaptalan, ám a kirótt büntetés nem állt arányban a bűncselekmény súlyosságával.
Bara Margit és Darvas Iván a Bakaruhában című filmben, 1957-ben
Hogy Onódyt minél jobban befeketítsék a hazai és nemzetközi közvélemény előtt, olyasmiket kezdtek híresztelni róla, hogy az irányítása alatt álló munkahelyeken vad tivornyák, fékevesztett orgiák zajlottak magas beosztású funkcionáriusok és a legszebb magyar művésznők közreműködésével.
Utóbbiak közül Bara Margitról szóltak a legvadabb pletykák,
melyek szerint meztelenül táncolt az asztalon, és csupasz testéről nyalogatták a csokoládét a meghívott vendégek. Sosem sikerült kideríteni, hogy ki és miért keverte bele pont Bara Margitot ebbe az ügybe, melynek vádlottjait a művésznő még csak nem is ismerte.
Bara Margit 1958-ban Apáti Imre színész és Várkonyi Zoltán rendező társaságában, mögöttük Bárdy György színész
A Baráról terjesztett pletykák teljességgel alaptalanok voltak, a legfőbb céljuk az volt, hogy őt bármilyen eszközzel meghurcolják, ellehetetlenítsék, és pályája feladására kényszerítsék.
Valószínűnek mondható, hogy alighanem valamelyik nagy befolyással rendelkező irigye állhatott a pletykák hátterében, ugyanis a sikeres színésznőnek több irigye és ellensége is volt, ugyanakkor az is elképzelhető, hogy az okokat nem annyira szakmai karrierjében, mint inkább a magánéletében kell keresni: egyes források szerint egy csalódott, kikosarazott, és éppen ezért bosszúszomjas feleség állhatott a háttérben.
Bara Margit férje, az olimpiai bajnok Gyarmati Dezső röviddel azelőtt vált el első feleségétől.
Az sem kizárható, hogy ez a szerelem a hatalomnak sem tetszett; nem pusztán erkölcsi okokból, hanem azért, mert más terveik lehettek a sikeres, vonzó, idegen nyelvet beszélő színésznővel: a hazánkba érkező, baráti országok vezetőit szórakoztató hölgynek szemelhették ki, ám Bara Margit nem állt kötélnek.
Ami tény: az állambiztonsági szervek által terjesztett képtelen szóbeszének az égvilágon semmi alapja sem volt. Az egész suttogó propaganda célja az lehetett, hogy az Onódy-ügyben eltereljék a figyelmet a valódi felelősökről. Az ügyről a médiában egészen a rendszerváltásig nem lehetett beszélni.
Jelenet Kovács András Hideg napok című 1966-os filmjéből, Bara Margit partnere Latinovits Zoltán
A művészvilág - a színésznő visszaemlékezései szerint - nem állt Bara Margit mellé; hiába próbált védekezni a rágalmak ellen: a kollégák, a barátok elfordultak tőle.
Egyedül Szirtes Ádám állt ki mellette, akit annyira felháborítottak a Bara Margittal történtek, hogy még a pártkönyvét is visszaadta.
Ettől függetlenül azonban a színésznő helyzete teljesen ellehetetlenedett: nem kapott szerepeket, mindinkább kiszorult a pályáról, és végül maga döntött úgy, hogy a méltatlan és megalázó körülmények között nem dolgozik tovább. Harminchat éves volt, amikor a pályafutása derékba tört. A rendszerváltás után sem fogadott már el semmilyen felkérést.
A legfelső vezetés szinte pillanatok alatt letiltotta a Nemzeti színpadáról Bara Margitot; ez még az akkori világban is példátlan volt
Letiltják a színpadról
Both Béla, a Nemzeti akkori igazgatója felsőbb utasításra vezető színésznőjét egyik napról a másikra letiltatta a színpadról. Onódy letartóztatásával ennek az ügynek az árnyékától is szabadulni akart a korszak "kemény" embere: Biszku Béla.
Brezsnyev akkor már megbékélt Kádárral, ám utódlásáért a színfalak mögött továbbra is kemény harc folyt.
Onódyt a koncepciós perben végül elítélték. Igazi bűne tán az volt, hogy sokoldalú és tehetséges üzletember volt, ám túlságosan közel merészkedett a politikához, amelyik - éppen ezért - nem fogadta be. Ügyvédje útján hiába kereste régi kapcsolatait, a telefonhívásokat senki sem fogadta.
Akkori szóval élve: "elengedték a kezét".
A szegedi Csillag, ahol Onódy Lajos büntetését töltötte
A bajok azonban sokasodtak: Kádár helyzete ugyan megszilárdult, ám a gazdaságban komoly gondok voltak. Takarékossági rendszabályokat, szigorú létszám- és bérgazdálkodást vezettek be, gyakorlatilag csökkentették a jövedelmeket, "adminisztrációs" leépítéseket vezettek be az államigazgatásban, a vállalatoknál és mininsztériumoknál. Sokan ezekben a bomlás első jeleit vélték felfedezni.
Onódy Lajos összesen négy év négy hónapot ült a szegedi Csillag Börtönben, többek között az Alföldi Bútorgyár öntő üzemrészébe vezényleték betanított munkára, a káros gázokat közvetlenül belélegezve ő szedte le a frissen ragasztott bútorlapokat, szeme és tüdeje alaposan károsodott, fogainak egy része kihullott, cukorbeteg lett, csontsoványra fogyott. Büntetése kétharmadának letöltése után 1969-ben szabadult. Emberi roncsként hagyta el a börtönt, kórházba került, negyvenkilenc évesen nyugíjazták. 1996 februárjában, hetvenhat évesen hunyt el.
Bara Margit soha többé nem lépett színpadra. Tehetségét, életét összetörték.
Népszabadság, 1964. december 5.
