Az utánozhatatlan hangulatú, nevetéstől és gyermekzsivajtól mindig hangos Vidám Parkról sokan őrzünk csodás és felejthetetlen emlékeket. Arról a helyről, mely a rendszerváltás előtti időkben még fogalom volt, ahol bájosan fapados gyerekkorunkban egyik ámulatból estünk a másikba: száguldozott velünk a recsegő-ropogó, imádott Hullámvasút, visítottunk, mint akit nyúznak, elvarázsolódtunk az Elvarázsolt kastélyban, felültünk mindenre, ami mozgott, rángatott, pörgött, fejre állt, keringett. Nagyokat nevettünk, ettük a vattacukrot, a szerencsésebbek még bambit is ittak. Jó móka volt. Vasárnapi jutalomjáték a régi gyerekeknek.
Közel hat éve már, hogy bezárta kapuit a Városliget legendás látványossága, az akkor 175 éves Budapesti Vidám Park. Közvetlen elődei, a Vurstli és az elegáns Angol Park történetét is beszámítva, a világ egyik legrégebbi, folyamatosan működő, 10 generációt kiszolgáló szórakoztatóparkjától kellett búcsút vennünk.
"Ujjé, a Ligetben nagyszerű" - énekelte a századfordulós Pest apraja-nagyja. "Ujjé, hogy mulat a nép" - nyekeregte a verkli, és hogy ma is nosztalgiával gondolunk a "Lizsére" - így hívták akkor a Városligetet -, az híres íróinknak is köszönhető.
Ott lengette hintáját Liliom, Molnár Ferenc halhatatlan ligetbéli hintáslegénye, arrafelé bolyongtak Krúdy Gyula képzelet szülte, különös hősei: Rezeda Kázmér, Arnold úr, "az utolsó pesti betyár", Csinosi, a rezeda illatú dámák elrablója, Szindbád, a magányos hajós, aki "a tört remények, a nem sikerült kalandok" után megpróbált keveredni a hétköznapi emberekkel.
A Vurstliban - a 19. századi munkásosztály legkedveltebb szórakozóhelyén - mindig zajlott az élet:
a lacikonyhák és az italozók mellett szálltak a körhinták és a hajóhinták, forogtak a ringlispilek; csepűrágók, kócevők, kardnyelők, szemfényvesztők, bohócok, mutatványosok, kötéltáncosok, bűvészek, céllövöldék, jósok és bukfencező, cigánykerekező komédiások tarka serege szórakoztatta, bűvölte a népet, és
innen indult az ország első hőlégballonja is.
Csodapók és bértolongók
Ahhoz, hogy minél több nézőt lehessen becsalogatni a mutatványokra, még szenzációsabb számokat kellett produlálni. Olyanokat, mint az összenőtt ember, Magda, a "szőrös testű tengeri hableány", vagy a brazíliai mindent tudó csodapók, amelyet úgy hirdettek, mint a 20. század legszebb látványosságát: "Él és beszél, tudása felülmúl mindent, és bámulatba ejt mindenkit - harsogta a kikáltó. - Ezen a helyen csak rövid ideig. Belépődíj: 20 fillér."
"Csak tessék, csak tessék, hölgyek-urak befelé! - üvöltötték a kikiáltók. - Gyerekek és katonák, őrmestertől lefelé, a felét fizetik!" Volt köztük egy őrült is, Számoló Laci, aki ezt kiabálta: "Moszt kezdődik a zegész vacak! Ilyet még nem láttak! Vakok és meszitlábasok ingyen bemehetnek, katonák és dézatündéjek félájon!"
Amikor már nem tudták túlkiabálni egymást, bértolongókat szerződtettek. Előadás előtt addig tolongtak a bódék bejáratánál, amíg sikerült kellő számú érdeklődőt becsalogatni. Utána kisurrantak a hátsó bejáraton, és mentek a következő bódéhoz.
A Vurstliban látott napvilágot a marketingfogások őse, a plakátragasztás is.
"Kreinz bácsi találta fel a régi Pesten a plakátragasztás fogalmát - írta 1925-ben a Ma Este című lap. - Pudlikutya járt a nyomában, szájában cipelte a csirizes tálat gazdája után".
Búcsú a Vurstlitól
Így mulattak anno a pestiek a Városligetben. Gyárfás Endre ezt írta a századforduló utáni Vurstliról:
"… a cselédlány, aki súrolás után repülni vágyott, most igazán szállhatott, szédülhetett a ringlispilen, a mesterlegény, aki hét közben gazdája durvaságát szenvedte, most aztán lekeverhetett egy hatalmas pofont - az automata négernek, öt krajcárért, a boltos inas, aki tengerész akart lenni, most bízvást kurjongathatott a zuhanó csónakban, vagy a hullámzó 'muszka-csukapályán', a polgárleány, aki tudta ugyan, hogy kéményseprő hitvese lesz, mégis királyfiról vagy vezérigazgatóról álmodott, most kivallathatta a mágikus Alvajáró Kisasszonyt a jövendőbelije felől, a jegyesek, akik szerették volna fiatalnak és szerelmesnek látni magukat a házasság harmadik évtizedében is, odaültek Helfgott bácsi fényképész masinája elé, a papírmasé versenyautóba, az ember, akiből az istennek sem lehet óriás, most a Törpeszínházba ment, hogy örvendezzék: nála is vannak kisebbek."
Amikor a bajoroszági Meinhardt család megnyitotta Angol Parkját Pesten, az ottani sárkányvasút - a barlangvasút elődje - veszélybe sodorta a Vurstlit, ahonnan lassanként átszivárgott a közönség a konkurenciához.
Court Meinhardt álmodta meg ugyanis azt a szórakoztató parkot, ahol a körhinták, a száguldó vasutak és kocsik, büfék, kisvendéglők társaságában egy színház is állt. A korabeli beszámolók szerint a szórakoztatóiparban jártas Meinhardt a külföldi mulatókat és vidámparkokat tanulmányozta, mielőtt a pesti park látványosságait megtervezte.
Innen kapta az ötletet a Felfodrult világ, a Csodakerék és a Tobogán felállításához.
Az új, ismeretlen játékok, mint az
amerikai Magasvasút, az Elvarázsolt kastély, a Barlangvasút miniatűr kocsiparkjával, az Alpesi Falu mulatóhely, továbbá a görkorcsolya bevezetése, a Skating-ring nagy csarnokban sokkal vonzóbbak és élvezetesebbek voltak a vásári mulatságnál.
Még az sem mentette meg a Vurstlit, hogy a pestiek ott találkoztak először az olyan technikai vívmányokkal, mint a mozi vagy a fényképezőgép. Győzött az Angol Park, a Vurstlinak megadta a kegyelemdöfést az igazi nagy szenzáció, a Hullámvasút.
A Hullámvasút diadalmenete
Minden idők legnépszerőbb játéka, a Hullámvasút Dragon Ervin tervei alapján készült, és 1922-ben kezdte meg működését. A maga idejében a világ legnagyobb ilyen jellegű konstrukciója volt. Közel egy kilométer hosszú, gravitációs elven működő pályáján kilenc hullám van, és egy fékező is utazott a fedélzeten, aki szabályozta a sebességet.
"Amikor megnyílt az Angol Park - írta 1935-ben a Pesti Futár -, ezrek tolongtak a mutatványosbódék között, és a legnagyobb attrakcióhoz a hullámvasúthoz, csak testi épség megrongálásával lehetett közeledni. Meinhardtékat jobban irigyelték, mint a Rotschildékat."
Mivel az Angol Park késő éjszakáig tartott nyitva, ezért a Hullámvasút éjjeli fényeket is kapott a pálya mentén. 1960 körül új, akkor a legkorszerűbb neonvilágítást szerelték a pályára, azonban az 1970-es évektől a park zárása már napnyugta előtt történt, ezért a kivilágításra a továbbiakban nem volt szükség, így leszerelték a lámpákat.
A budapesti hullámvasút nem csak azért különleges, mert a miénk. Kivételes, hisz a mai kor hullámvasútjainak többségével ellentétben nem acél-, hanem favázas szerkezetű, továbbá a hullámvasutak történetének hőskorára jellemző, úgynevezett
side-friction rendszerű, ilyen típusú hullámvasútból pedig az egész világon mindössze tíz maradt fenn, melyek közül csupán négy idősebb a budapestinél, ezek közül kettő pedig Európán kívül található.
A Hullámvasút után mindjárt az Elvarázsolt kastély következett népszerűségben, annak ellenére, vagy éppen azért, hogy erkölcsi okokból kifogások merültek fel a hatóság részéről. Egyszer még a férfiak körében közkedvelt
szoknyafelfújó szerkezetét is betiltotta a rendőrség,
ma már persze mosolygunk ezen az álszemérmes kifogáson. Mire elvonultak a viharfelhők, nagyobb baja esett az Elvarázsolt kastélynak: 1979-ben egy piromániás őrül felgyújtotta, és leégett. Amíg nem állították helyre, az újságok minden évben rákérdeztek: "Mikor lesz megint Elvarázsolt kastélya Budapestnek?"
A háború után megváltoztatták az Angol Park nevét Vidám Parkra, de továbbra is tódultak oda az emberek. 1959 és 1960 a látogatás csúcsévei voltak: a nyitáshoz képest a látogatók száma megnégyszereződött, közel hárommiliónyian keresték fel évente. Megnyitott a régi Játékterem a rendkívül népszerű játékautomatákkal, átadták a Tükör Útvesztőt és a Planetáriumot.
1968-ban megérkeztek az új dodzsemkocsik, ezek a villanyautók már zsetonnal indultak. A 70-es évek elején ezek, valamint a Játékterem 144 játékautomatája tartották el az egész létesítményt. Néhány új játékot is felavattak: az Ámor Expresszt, a fedett Autóversenyt, a Ciklon hullámvasutat és a Panorámakereket.
1987-ben adták át a gyújtogatás miatt leégett, majd újjáépített Elvarázsolt Kastélyt.
A 90-es években a még mindig jól menő Vidám Parkban újdonság volt a Pirat, a lendülő kalózhajó, valamint az óriáscsúszda.
Az évtized második felében műemlékké nyilvánították a Körhintát, a Hullámvasutat, a Barlangvasutat, a hajdani Vurstli céllövöldéjének hátfalát, a régi dodzsem-épület fa tetőszerkezetét és a Mesecsónakot.
Habár a park látogatottsága a nyolcvanas években sem csökkent, 1988-ban Tari Julianna, a Vidám Park akkori igazgatója mégis bejelentette, hogy az ország szűkös anyagi helyzete nem teszi lehetővé új játékok beszerzését, a régiek pedig elavultak, és kilátásba helyezte a nagy múltú intézmény bezárását. Erre végül cska 25 év múlva került sor: Európa egyik legrégebbi szórakoztatócentrumától 2013. szeptember 30-án kellett búcsút vennünk.
Leszerelték a játéküzemek jelentős részét, a területet átadták az Állatkertnek. Ott ahol a Vidám Park volt, megnyílt a Holnemvolt Park, a Holnemvolt Vár, állatsimogatókkal, struccokkal, Manófalvával, tevékkel, papagájparádéval, de továbbra is
helyén maradt a védettséget élvező Hullámvasút, a műemlék Körhinta, a Mesecsónak, az Elvarázsolt kastély és a Barlangvasút.
Ilyen édesen bájos volt az élet, a szórakozás anno Budapesten. Nekünk a Vidám Park maga volt a csoda. Mert nem volt más. Nem volt okostelefon, laptop, elektromos kütyük sokasága. Ma már a legkisebb gyerek is úgy tudja, hogy csodák nincsenek, pedig nekünk még volt részünk benne. Egyszer volt, most Holnemvolt, volt egyszer egy Vidám Park, messzeringó, fapados gyerekkorunk mesékkel és csodákkal teli világának szép emlékű őrzője.