Bubó doktor, Mézga család, Mekk Elek és a két kőkorszaki szaki. Szerethető karakterek, nyelvi lelemények, és poénözön minden epizódban. Legendás alkotások, melyek kiállták az idő próbáját; a mai gyerekek, fiatalok ugyanúgy szeretik, ahogy a szülők, nagyszülők generációja. Mindenki tudja, ki volt Frédi és Béni, vagyis mindenki ismeri Romhányi Józsefet, csak legfeljebb nem tud róla. Pedig megérdemli!
Romhányi a magyar nyelv kiváló ismerőjeként zseniális zenei érzékkel és humorral fedezte fel a nyelvben rejlő játék lehetőségét. Szellemes és ötletes, olykor bravúros rímei, szócsavarásai miatt kapta a "rímhányó" jelzőt,
bár egyesek szerint nevének játékos elferdítését is ő találta ki és terjesztette el.
Az 1921. március 8-án született Romhányi hivatalosan író, költő, műfordító, humorista és forgatókönyvíró volt, de hosszasan lehetne sorolni, mi minden feladatot és szerepet látott el a művészeti és kulturális életben.
Romhányi maga volt a megtestesült "kultúr-show-biznisz".
Zseniálisan ismerte fel a nyelvben rejlő játékos lehetőségeket, és bravúrosan csavarta a szavakat
Romhányi a magyar nyelv virtuóza volt, szellemes rímei, elképesztő szókincse, játékos kedve nemcsak önálló alkotásokban, de csodálatos magyarításokban is megvalósult. Operákat fordított, önálló szövegkönyveket is írt, az ő szavait - és gondolatait - tolmácsolják Bubóék, Mekk Elek vagy a Mézga család, de ő írta a Lúdas Matyi forgatókönyvét is.
Verseit intelligens humor jellemezte, mondanivalója azonban nemcsak mulattatott, hanem
burkoltan ugyan, de kemény kritikákat is adott az emberi jellemről.
A tétova teve, vagy a költői vénától jól becsípett bolha nemzedékek alapélménye, és iskolai versmondó versenyeken is állandóan hallható valamelyik alkotása. Romhányi József verseit a mai gyerekek és fiatalok is ismerik, szeretik és idézik.
Az interneten több felvétel látható, ahogyan a saját verseit mondja. Az az átélés és játékosság, amellyel ezeket előadta, a mai napig utánozhatatlan.
Monoton üget a süppedő homokon a sivatag lova, a tétova teve tova
Nehéz ennyi sikertörténet közül kiválasztani a legjobbat, de az biztos, hogy annak idején szinte mindenki az ő humoros szövegei miatt ült le a tévé elé, hogy megnézze Frédi és Béni történetének soron következő epizódját.
Bár az városi legenda csupán, hogy az amerikaiak annyira jónak találták a magyar változatot, hogy Romhányi szövegeit fordították vissza, de az tény, hogy a magyar változat nagyságrendekkel nagyobb szellemi élményt nyújt az amerikainál.
Vegyük például ezt a gyöngyszemet:
Amíg tart a kőkorszak, legyen mindig lőporszag.
Vagy egy másikat, ezúttal a félénk Irma szájából:
Ahol Frédi feltalál, ott lesben áll a tetszhalál!
Persze vég nélkül folytathatnánk, ízlelgethetnénk a jobbnál jobb rímes poénokat, hatalmas életműve igazi aranybánya. Csak még egy utolsót:
- Frédikém, személyesen magára önötték ez a szerepet. Mondja, csak: ismeri a terepet? A nézők tekintetét állta már hosszan?
- Egyszer játszottam egy darabban még az általánosban.
- És mi volt? Hamlet? Rómeó? János Vitéz?
- Ugyan már, belőlem ilyet kinéz? Mind beöltöztünk jelmezbe. Volt pillangó, nyuszi, medve.
- Mi volt maga?
- Én? Egy csiga.
- Ez szereposztási hiba.
Vilma, engedj be!
Rímfaragás, kottázás
Aki azt hiszi, hogy ezek a mondatok, versek csak úgy, könnyedén pattantak ki belőle, az téved. A két kőkorszaki szaki kalandjai kifejezetten aprólékos, mondhatni, pepecselős munka volt. Ráadásul akkoriban még nem volt sokszorosítási lehetőség,
így a munkája azzal kezdődött, hogy reggelente bement a Pannónia Filmstúdióba és addig nézte a filmeket, amíg a szeme bírta.
Közben lekottázta az angol szöveget - verslábakba szedve -, és lejegyezte a mondatok hosszát, ütemét, ritmikáját, ahogy azt is, mi van éppen a képen. Hozzá kell tenni, hogy az eredeti angol szövegnek semmiféle versformája nem volt. Amúgy a Romhányi féle szöveg sem vers, hanem úgynevezett makáma, melyben szabálytalanul csengnek össze a sorok.
A munka újabb szakaszát otthon végezte, ahol spirálfüzetekbe kis kottafejekkel együtt leírta a magyar szöveget. Néha ötször is áthúzta, átírta, mire jónak érezte. Amikor ezzel megvolt, újra bement a stúdióba, megint megnézte a filmet, és ott még kurtított belőle, vagy toldott hozzá. A szinkronpróbán is változtatott, ha kellett. Képzeljük ezt el egy hosszú sorozat esetében.
Egy költői vénától jól becsípett bolha önéletrajz-regényét nekem tollba mondta
Ennyiből is kiderül, hogy zenei és nyelvi tudására egyformán szüksége volt ehhez a munkához. Szerencsére mindkettővel rendelkezett. Nyelvtehetsége már a ciszterci gimnáziumban megmutatkozott, ahová hetvenfős osztályba jár.
Kevesen tudják róla, hogy ógörög nyelvből országos tanulmányi versenyt nyert, latinból is dobogós lett.
A középiskolában szerezte hatalmas műveltségét is. Ám azt nemigen tudta, mi szeretne lenni. Már a gimnáziumi éve alatt írt tréfás verseket, de komolyan tanult brácsázni is, pontosabban ezt a szakot végezte el a Zeneakadémián.
A Fazekas Mihály műve alapján készült Lúdas Matyi forgatókönyvét szintén Rományinak köszönhetjük
1944-ben orosz hadifogságba került, az Urálhoz vitték - az ott kapott hastífuszba kis híján belehalt -, de humora ott sem hagyta el, sőt ez segített számára túlélni a borzalmakat.
Sokszor elmesélte, hogy mivel az oroszok szeretik a zenét, ő kint alapított egy zenekart, így mivel megnevettette, szórakoztatta az őröket, valamelyest könnyebb lett a helyzete: a konyhára került, és megúszta háromévi raboskodással és kényszermunkával.
Ott tanult meg főzni, bár valószínűleg a későbbi nagy családi, baráti vendégeskedéseknél, ahol mindig ő főzött, más recepeket használt. Később a fogságban töltött időről is rímekben emlékezett:
Körülöttem füstös üstök: készül a früstük! Izmaim már merevek, úgy kavarok-keverek. És sűrű cseppet izzadok, hogy hízzatok!
Egy tehén szerelmes lett a szép bikába, minden vad bikának legvadabbikába. Vonzalmát megírta egy marhalevélben nagyjából eképpen: Hatalmas Barom! Bocsássa meg, hogy pár sorommal zavarom.
Tudom, mily elfoglalt, milyen megbecsült Ön, mégis tollat ragadott csülköm, hogy amit a marhanyelv elbőgni nem restell, így adjam tudtára, Mester!
A hazatérés örömét nem tudta teljesen átélni, mert pár nappal korábban halt meg nála nyolc évvel idősebb bátyja, aki nemcsak testvére,de mentora is volt. Így egyedül maradt, mindenféle támasz, bázis és lehetőség nélkül.
Elkezdett írogatni különféle lapokba, majd egykori osztálytársa, Várkonyi Zoltán segített rajta: elhívta az akkor az országot járó haknicsapatok egyikébe, hogy két énekszám között mókás verseivel szórakoztassa a közönséget, és konferálja be az előadókat. Olyan sikere volt, hogy ezekből a fellépésekből kirajzolódott a jövője. Hívták a rádióba, később a televízióba is. Jó darabig a Magyar Rádió dramaturgja, majd az Állami Hangversenyzenekar művészeti vezetője volt.
A zene nagyon nagy szerepet töltött be az életében, több operát fordított le, legtöbbet olaszból.
Németül anyanyelvi szinten beszélt, olaszul nem tökéletesen, de ahhoz, amit ő csinált, fontosabb volt a zenei képzettség és a magyar nyelv alapos ismerete. 1962-től a Magyar Televízió szórakoztató osztályát vezette, de ebbe szó szerint belebetegedett. A vezető pozícióban sokszor keménynek, szigorúnak kell lenni, ezt egyszerűen nem tudta összeegyeztetni kedves, lágyszívű lényével.
Romhányi József 1957. februán 9-én, amint a Magyar Rádió Tánczenekarának koncertjén konferál
A világ legjobb apja
Apaként azonban nagyon is hasznára váltak ezek a tulajdonságok, szoros, szeretetteljes kapcsolatban volt kislányával, Ágnessel, akivel később gyakran együtt is dolgozott. Nem csoda, hogy a lánya követte őt a pályán a versírásban és az operák fordításában is.
Romhányi József nem sokkal a hadifogság után nősült meg. Felesége akkor nagyon szegény volt, éppen a barátnőjéhez, Csikós Rózsihoz ment, hogy kölcsön kérjen tőle egy retikült, amikor találkoztak. Csikós Rózsi férje, Fényes Szabolcs Romhányi legjobb barátja volt.
A család sok zenével, sok baráttal, nagy szeretetben és derűsen élt. A legtöbb gondot feloldották humorral.
Néha légy bolond, egy kicsikét / Elrepül úgy a szürke gond / Derül az ég / Van abba valami báj / Hogyha kacag a máj / Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár / Légy vidám, vagány akár egy srác /
Fújd meg a tülköt trombitálj valamit játssz / Ha baj van még se legyen soha kedélyed lőporos /
Ne is figyelj oda, mint mond egy főokos / Szerintem az bolond ki annak mond
Ahogy teltek az évek, a családfőt már ismerte az egész ország, rengeteg munkája volt, sokat és fegyelmezetten dolgozott. Bár korábban kifejezetten bagoly típusnak számított, negyven-ötven évesen átállt egy másik ritmusra. Hatkor kelt, majd reggeli után leült az íróasztalához, és dolgozott ebédig. Aztán rövid pihenő, és folytatta a munkát késő délutánig, estig.
Lánya úgy emlékszik vissza rá, mint a világ legjobb apjára.
Bármennyit dolgozott, a gyermekére mindig jutott ideje, és ott voltak a közös balatoni nyaralások, amikor mindig ugyanazt a házat bérelték ki két hónapra, és élvezték a családi örömöket. Olyankor is előfordult, hogy dolgozott, de sokkal kevesebbet. Inkább jópofa játékokat talált ki a lányának, és pihent.
Ha legjelentősebb munkáit vesszük sorra, nem felejthetjük el megemlíteni a Macsák című musical magyarra fordított verseit. És megint csak azt mondják: jobb, mint az eredeti. Ám a "rímhányó" nem érte meg, hogy láthassa, hogyan tombol a közönség Old Csendbellen, Grizabella és Elvis Trén dalai után, mert mindössze hatvankét évesen, sok szenvedés után meghalt.
Szamárfül című verseskötete - melyben a tőle megszokott nyelvi játékokkal fűszerezett zseniális állatverseit gyűjtötte csokorba, és kacagtató-ironikus költeményeiben saját emberi gyengeségeinkre is ráismerhetünk - már halála után jelent meg, óriási sikert aratott, és azóta is keresik, olvassák, szeretik.
Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor, diktál a beteg, írja a doktor. Beszél majd az utókor, kiről?
